@RC

A minap ellátogattam a már rendszeres megjelenésűnek mondható @rc kiállításra. A kezdeményezés nagyon jó, a kivitelezés is, most nem őket szeretném promozni, akit érdekel, az már úgyis ismeri, vagy könnyen megismerheti ezt az egészet.
Az idei kiállítás témája a Himnuszból vett idézet : "...Jó kedvvel, bőséggel..."
Namost ezt az írást beszámolónak sem szánom, egy érzésemet szeretném megosztani veletek, ami ott elfogott. Elég rossz szájízzel jöttem el a kiállításról, erről nem a szervezők tehetnek, talán még a plakátalkotókat sem okolnám, esetleg a hazai társadalmat, a pár évtizeddel ezelőttit. Azt, amelyik belenevelte az emberekbe ezt az állandó borlúlátást, pesszimizmust, depressziót.
A plakátok 90%-a kifejezetten szomorú volt, a hiányról, nincstelenségről, kilátástalanságról szólt szinte az összes. Ez az egyik fő oka, amiért ezt a blogot elindítottam, hogy segítsek az embereknek ne mindig a rosszat látni. Elég elkeseritő volt olyan plakátok között sétálni, amik mind az éhezésről, szegénységről, nincstelenségről szóltak, valamint arról, hogy ez így is marad... Az ilyen negatív dolgokat ez csak erősíti. Ha jól tudom, Teráz Anya mondta, hogy “Ne hívjatok háborúellenes tüntetésre! Béketüntetésre hívjatok!” A szegénységen nem segít, ha többet ábrázoljuk, ha az abból kivezető utat, esetleg csak fénysugarat, az viszont igen.