Rakonczay Gábor.

Egy fantasztikus hírt szeretnék közölni, ha esetleg valaki nem értesült volna róla: Rakonczay Gábornak sikerült, egy kenuval átevezte az Atlanti-óceánt.
Ez nem egy hírportál, tehát nem törtem össze magam, hogy elsőként osszam meg ezt a hírt (pláne, mert a megfelelő forrásaim sincsenek meg hozzá), illetve a megosztás indíttatása is más: szeretném, ha mindenki elgondolkodna ezen a teljesítményen. Nyugodtan tanulmányozzátok az adatokat, hány km volt az út, hány napig tartott, milyen volt a hajó stb., ezek is érdekesek.
De én inkább azt szeretném ha a puszta tényeken filóznátok egy kicsit, mint ahogy tettem én is: egy ember egyedül átevezte az Atlanti-óceánt. Mondjátok ki párszor magatokban (vagy hangosan) és próbáljátok meg érezni a súlyát. Én reggel olvastam a hírt, azóta ahányszor eszembe jut, egyre jobban lenyűgöz.
Nem egy amerikai olimpikon, akit multimilliárdos vállalatok támogattak, helikopterrel kísérték végig, nem kísérte az Egyesül Államok Haditengerészetének 3 rombolója sem, nem közvetítette a TV élő adásban.
Egy magyar férfi, aki itt mászkál köztünk, beült egyedül egy kenuba (mely nem mellesleg szintén magyar tervezés), evezett és kiszállt az Atlanti-óceán túloldalán. Próbálok itt írni róla, de nem igazán jutok szóhoz, amilyen jelzők eszembe jutnak a teljesítményéről, azokat inkább nem írnám le, úgyhogy tegyük 100. gyök alá ezt az eredményt és akkor marad: HIHETETLENÜL ELKÉPESZTŐEN FANTASZTIKUS!
Nem volt sétagalopp, sok ideig semmi hír nem érkezett Gáborról, belegondolni is nehéz abba, mit érezhetett ott, egyedül. De a feladás szinte biztos, hogy nem jutott eszébe. Mert nem adhatta fel! Mit csináljon? Jellezzen az őt kísérő hajónak? Nem tud. Telefonáljon? Nem tud. Forduljon vissza? Már késő. Egy lehetősége lett volna a feladásnak, szerencsére ez nem történt meg.
Egyetlen út maradt: menni addig, amíg ezt a hihetetlen eredményt el nem éri. Az emberi teljesítőképesség egy új dimenziója tárult fel előttünk szerintem. Ékes bizonyíték arra, hogy tényleg semmi nem lehetetlen, amiről elhatározzuk, hogy számunkra lehetséges. Ha akarjuk, meg tudjuk csinálni.
Gábor mindenkinek egy példa kell, hogy legyen, egy igazi hős, több ilyen ember kéne, hogy éljen.
Nehéz a munkád? Nehéz a suli? Nehéz megélned? Nehéz a tanulás? Nehéz az életed? Nehéz megoldani a problémáidat?
NEM! Az Atlanti-Óceánt átevezni, na az nehéz. De már tudjuk, hogy nem lehetetlen. Köszönjük Gábor!

Gondolataink, és amiket azokkal magunkhoz vonzunk

"what we think, we became" - Buddha
"amit gondolunk, azzá válunk" - Buddha

Ez az egyik kedvenc idézetem. Rövid, tömör, mégis minden benne van, amire az eredményes, boldog élethez szükségünk van.
Nagyon nem tudom, hogy mit-hogyan írjak ebbe a bejegyzésbe, kb olyan feladat, mintha valami azt mondaná: "foglald össze 5 sorban, hogy milyen autókat lehet kapni!" hatalmas téma, ezer oldalról meg lehet közelíteni,egyik eleme fontosabb, mint a másik, éppen ezért ezt most egy kis bevezetőnek szánom, egy kis ízelítőnek azoknak, akik már elindultak a boldogság felé vezető úton, de még inkább azoknak, akik csak keresik azt.
Boldognak lenni meg lehet tanulni, de aki azt mondja, van egy tuti, 5 perces módszere, ami garantáltan mindenkinek működik, az hazudik.
Gondolatainkkal teremtjük a körülöttünk levő világot. Ennyi. Erről még rengeteget fogok írni, lesz olyan, aki soha nem fogja elhinni, de ha tetszik, ha nem, ez az igazság. Éppen ezért talán nem nehéz belátni, hogy abszolút kritikus fontosságú az, hogy miket gondolunk, mik az uralkodó gondolataink.
Amilyen gondolataink vannak, olyan dolgokat vonzunk magunkhoz: eseményeket, személyeket, tárgyakat, eredményeket, egészséget/betegséget, mindent, ami velünk történik. Épp ezért fordult már elő mindenkivel, hogy egy balszerencsés esetre ezt reagálta: "tudtam, hogy ez lesz!". Amikre gondoltál, az következett be, de szerencsére ennek a fordítottja is létezik, a szerencsés véletlenek, az "éppen, hogy sikerült"-ek sem annyira véletlenek.
Éppen ezért, később meg fogod látni, nem véletlen, hogy rátaláltál erre a blogra! Valamint annak, hogy a későbbiekben is visszalátogatsz, vagy sem, annak is egészen más okai vannak, mint pl tetszenek/nem tetszenek az írások, eszedbe jut, vagy sem, elfelejted a címet, vagy elmented a könyvjelzőt, stb. Mivel én nem árulom a boldogság 5 perces tuti módszerét, ezért nem minősítem sem pozitív, sem negatív dolognak, hogy később is visszanézel ide, vagy sem. Persze ezt a Te szempontodból mondom, én nyilvánvalóan annak örülök, ha minél több ember, minél gyakrabban olvas :) . De a Te személyes boldogságodhoz vezető útnak lehet, hogy nem része ez a blog, én mégis javaslom, hogy látogasd, lehet, hogy egyszer, egy fél mondat megragad benned, ami megmozdít benned valamit.


- Posted using BlogPress from my iPad